Lujza: Jenő! Azt írja az újság, hogy a világ most egy lila jamgyökérért van oda. Te tudod, mi az?
Jenő: Tudni tudom. Azt nem tudom, miért kell mindennek lilának lennie, amitől az emberek jobban érzik magukat.
Lujza: Azt írják, hogy kávéba teszik, sütibe, fánkba, mindenbe.
Jenő: Persze. A kávé már nem kávé, a süti nem süti, ha nincs benne valami egzotikus, amit kimondani se lehet.
Lujza: De állítólag nagyon egészséges. Tele van antioxidánsokkal.
Jenő: Akkor biztos rossz íze van. Ami finom, az sose egészséges, ezt már megtanulhattuk volna.
Lujza: Jenő, ez a gyökér a Fülöp-szigetekről jön, ott régóta eszik.
Jenő: Na látod, ott eszik, itt meg fotózzák. Mindenki azt csinálja, amihez ért.
Lujza: Azt írják, hogy most az egész világ akarja.
Jenő: A világ mindig akar valamit. Tavaly matchát, tavalyelőtt csokit, jövőre meg majd egy kék krumplit, csak várj.
Lujza: De közben a termés csökken, mert az időjárás kiszámíthatatlan.
Jenő: Az időjárás legalább következetes abban, hogy nem következetes.
Lujza: A gazdák nem tudják, eladják-e mindet most, vagy hagyjanak későbbre.
Jenő: Klasszikus helyzet. Ha most eladják, később hiány lesz. Ha nem adják el, akkor meg azt mondják rájuk, hogy miért nem voltak elég trendik.
Lujza: Szerinted ez meddig tart?
Jenő: Addig, amíg valaki ki nem találja, hogy még lilább legyen.
Lujza: Kipróbálnád?
Jenő: Ha elém teszik, igen. De sorba állni érte? Köszönöm, én már a tejfölös kifliért se állok sorba.
Lujza: Azt írja az újság, hogy ez akár hosszú távon is velünk maradhat.
Jenő: Az újság mindig ezt írja. Aztán jövőre meg azt írja, hogy „emlékszik még valaki a lila jamgyökérre?”.
Lujza: Nem gondolod, hogy kicsit igazságtalan, hogy ami ott alapélelmiszer, itt luxus?
Jenő: Dehogynem. Csak a luxus mindig jobban fogy, mint a józan ész.
Lujza: Szóval szerinted mi a tanulság?
Jenő: Az, hogy a világ nem eszik, hanem divatozik. És ha elfogy a divat, akkor majd keres egy másik gyökeret.
Lujza: Akkor most mit igyunk?
Jenő: Kávét. Feketén. Lila nélkül. Amíg még lehet.
