Lujza: Jenő, azt írja az MTI… na most kapaszkodj… hogy Európa meg is roppanna, ha a törökök nem védenék. Mármint ők védenek minket. Ugye most nem viccel a sajtó?
Jenő: Nem viccel, Lujza, ez most komolyabb, mint a szilvalekváros beigli szentestén. Azt mondják, a török a pajzs, mi meg a pajzstakaró. Régen ők jöttek át rajtunk, most ők állnak előttünk — ilyen a körforgás, mint a mosógép 1200-as centrifuga.
Lujza: De Jenő, hát 150 évig itt voltak… nem pont mi védtünk ellenük? Most meg ők védik Európát? Nem lehet, hogy a történelem visszafelé gurul, mint a bevásárlókocsi az Aldi parkolójában?
Jenő: Lujza, figyelj… a történelem olyan, mint a rakott krumpli. Ami alul volt, lehet egyszer felül lesz. Ma a török nem ostromolja a várat — most ő áll az ajtóban, és mondja, hogy „nyitva vagy zárva legyen?”. És Európa meg bólogat: csak kulcs nálad maradjon, Effendi.
Lujza: Szóval most mi kérünk védelmet attól, akitől régen mi védtük magunkat…? Ez olyan, mintha a rókára bíznánk a tyúkólat, csak most a róka diplomatatáskát hord.
Jenő: Pontosan! És ha jól figyelsz, a történelem olyan, mint a lecsó: egyszer édesebb, egyszer csípősebb. Most épp édes-savanyú diplomácia van. Mert ha török nem áll, akkor Európa ül — de nem kényelmesen.
Lujza: Hát Jenő, nekem mindegy ki őrzi a kaput, csak előtte szóljanak, ha valaki 150 évre be is akar jönni.
Jenő (mosolyogva): Lujza kedves, tapasztalatból mondom: kaput őrizni mindig könnyebb, mint kulcsot keresni utólag.
