Lujza: Nézd már, Jenő! Januárban még füstöl az olajtartály, februárban meg se füst, se láng. Akkor most működik a vezeték vagy nem?
Jenő: Lujza, attól, hogy nincs füst, még nem biztos, hogy folyik az olaj. A kályha sem füstöl, ha nem ég benne semmi.
Lujza: De hát ott a kép! Megmutatták. Tiszta az ég, hó van, minden rendben.
Jenő: A kép azt mutatja, hogy nem ég. Nem azt, hogy pumpál. A cső a föld alatt van. Azt nem fotózza le senki.
Lujza: Szóval a januári kép azt bizonyítja, hogy volt baj. A februári meg azt, hogy nincs tűz.
Jenő: Pontosan. A kettő között meg az a kérdés, hogy megy-e az olaj. Azt meg nem a füstből lehet megmondani.
Lujza: Akkor miért mondják, hogy “bizonyíték”?
Jenő: Mert a fotó látványos. Az emberek meg azt hiszik, amit látnak. Ha nincs fekete füst, akkor rend van.
Lujza: És nincs rend?
Jenő: Nem tudjuk. A rendet nem a hó mutatja, hanem a számok. Hány hordó érkezik, mekkora a nyomás, mennyi az áramlás. Ezek nincsenek a képen.
Lujza: Akkor ez inkább olyan, mint amikor a bolt kirakata szép, de nem tudod, van-e bent áru.
Jenő: Pontosan. A kirakat nem hazudik – csak nem mond el mindent.
Lujza: Tehát: volt füst. Most nincs füst. De attól még nem biztos, hogy csobog.
Jenő: Így van, Lujza. A füst hiánya nem egyenlő a működés bizonyítékával. Csak azt jelenti, hogy már nem ég.
Lujza: Értem. Akkor most nem az a kérdés, hogy mit látunk, hanem az, amit nem látunk.
Jenő: Na, látod, ezért szeretlek. Te mindig a föld alá nézel.
