Lujza: – Jenő… mondd már meg nekem, hogy lehet valakit bucira verni, aki ott sem volt?
Jenő: – Nézd, Lujza, ez már haladó szint. Balmazújvárosban a Fidesz nyert pár szavazattal, két független ellen, de a sztori szerint a Magyar Nemzet úgy látta: a Tisza párt kapott egy hatalmas sallert.
Lujza: – De hát… a Tisza nem is indult.
Jenő: – Pont ez benne a bravúr. Ez olyan, mintha bokszmeccsen kihirdetnék a győztest, majd hozzátennék: „és külön gratulálunk, mert a nézőtéren ülő bácsit is kiütöttük”.
Lujza: – Akkor tulajdonképpen ki ellen nyertek?
Jenő: – Két független jelölt ellen. De hát az nem hangzik elég harciasan. Az olvasó nem azért bontja fel az újságot, hogy azt olvassa: „szoros verseny, helyi ügyek, árnyalatok”.
Lujza: – Hanem hogy?
Jenő: – Hanem hogy csata, verés, összeomlás. Kell egy országos ellenség, különben nem rezdül a kávéskanál.
Lujza: – És a Tisza miért pont jó erre?
Jenő: – Mert ismerős név, sokan figyelik, és jól mutat a címben. Ha nincs ott, az se baj. A képzeletben még mindig el lehet verni.
Lujza: – Ez már kicsit olyan, mint amikor a sakkban leverem a bábudat, majd kijelentem, hogy mattot adtam Kaszparovnak.
Jenő: – Pontosan. Csak itt a sakktábla Balmazújváros, a matt pedig három szavazat különbség, és Kaszparov épp bevásárolni volt.
Lujza: – Akkor most ki nyert igazából?
Jenő: – A Fidesz nyert egy szoros időközin. A Magyar Nemzet nyert egy hangzatos címet. A valóság meg… hát, az csak statisztál.
Lujza: – Szegény Tisza. Kikapott úgy, hogy el sem indult.
Jenő: – Ne sajnáld. Ez a magyar politikában már majdnem sporteredmény.
