Lujza (az újságot lapozva):
– Jenő, nézd csak! Az Origo azt írja — „Trump részleteket árult el a Putyinnal folytatott, Ukrajnáról szóló beszélgetéséből.” Szerinte Putyin állítólag már tíz éve próbál békét kötni az ukrajnai háborúban.
Jenő (homlokráncolva):
– „Tíz éve békét akarnak”? Azt hiszem, Lujza, az az a fajta béke, amit a nagymama ígér mindig a vasárnapi ebéd előtt — soha nem jön meg.
Lujza (levegőt vesz):
– De Jenőkém, az újság szerint ez most komoly — Trump mondta. Azt üzeni: „Nézzétek, ez az ember békét akar – 10 éve!” — mintha egy karácsonyi lista lenne a világuralomhoz.
Jenő (sóhajt):
– Édes Lujza, pont az a baj: amikor valaki 10 éve „békét akar”, az idő relatív. Lehet, hogy azóta már kijavította a spellinget, átírta a listát — vagy csak elvesztette a cetlit.
Lujza (gúnyosan):
– Szép kis diplomáciai dekoráció, mi? A világ olyan, mint egy lakás aukció: sok az ígéret, de ha nem fizetsz — a reflektorok lehúzák a redőnyt.
Jenő (szkeptikusan mosolyog):
– Én inkább hiszek a kurzusromlásnak: amikor látod, az árak emelkednek — az legalább valóság. De egy „tízéves béke-ígéret”? Azt abban a részvény-szakmában adják el, ahol senki sem kér vissza pénzt, csak jó PR-címeket.
Lujza (lerakja az újságot):
– Te mindig ilyen pesszimista vagy, Jenő… De talán jobb is — így, ha mégis jön egy igazi béke, legalább nem játsszuk meg a meglepett figurát.
Jenő (kacag):
– Ezt a stílust örökítsd meg, Lujza. Nem árt az óvatosság. És világos: ha Putyin egyszer tényleg békét akar — majd meghív minket is vacsira. Addig meg… tanulunk angolul.
