Lujza (az újság fölött):
– Jenő… ezt magyarázd meg nekem, mert én ezt nem értem. Azt írja a Népszava, hogy háborús veszélyhelyzet van, és még 2026-ban is az lesz. De amikor a délszláv háború volt, itt a szomszédban, akkor nem emlékszem ilyenre. Akkor miért nem volt?
Jenő (leteszi a kávét, nyugodtan):
– Azért, Lujza, mert akkor a háború tényleg háború volt. Most meg inkább magyarázat.
Lujza:
– Magyarázat mire?
Jenő:
– Arra, hogy miért kell mindent gyorsan eldönteni. Rendelettel. Miért nem kell annyit vitatkozni. Miért lehet azt mondani: most nem alkalmas az idő a normális működésre.
Lujza (összeráncolja a homlokát):
– De hát akkor tankok voltak a határ túloldalán, most meg… nincs is front közelben.
Jenő:
– Pontosan. Akkor a félelem magától jött. Most viszont dolgozni kell rajta. A veszélyhelyzet ma már nem a háborúról szól, hanem a keretről, amiben kényelmesebb kormányozni.
Lujza:
– Szóval akkor nem azért van, mert nagyobb a baj?
Jenő:
– Nem. Azért van, mert nagyobb az igény arra, hogy mindig legyen indok.
Ha van veszélyhelyzet, akkor minden döntés sürgős. Ha minden sürgős, akkor senki ne kérdezzen.
Lujza (lehajtja az újságot):
– És a választás?
Jenő:
– Az meg lesz. Csak nem békeidőben.
Hanem úgy, hogy közben mindig ott lebeg: most nem a vita ideje van.
Lujza:
– Hát… akkor ez már nem háború. Ez inkább szokás.
Jenő (félmosollyal):
– Látod, Lujza. Amikor a kivétel túl sokáig tart, abból rendszer lesz.
